Kaland-Túra

 3-an vágtunk neki a kb.14 kilométeres túrának Laci, Melinda és jómagam Gábor.  Először a piros „kereszt” jelzést követjük (néhol négyzet) mely a Zsiba-hegy irányába vezet minket.  „Hegy”, ez egy érdekes jelző, melyet igazán a zalai ember ért meg. Itt ugyanis rendszeresen használják a kis hétvégi telkekkel, kertekkel rendelkező emberek a kimegyek vagy felmegyek a hegyre mondatot.   Zsimba-hegyre érve tulajdonképp a Kávási Boronaúton haladva néhány düledező tömésház, kisebb – nagyobb pinceépületek és szőlőültetvények közt haladunk. A korunkra jellemző látvány egy sárga Robur a 70-es 80-as évek egyik NDK kisbusza mely a 90-es évek hétvégi telkek tartozékává avanzsálódott.   Egy öreg gesztenyefa, alatta boroshordóval. Az útvonalunkat egy darabig kísérő ismertetőtáblák egyike tudatja velünk, a gesztenyefa életkorát mely úgy 300 évre tehető.  Folyamatos gyönyörködés a panorámában, melynél most nem a magashegyeké, a szikláké a főszerep, hanem a Göcseji dombságé, a szőlőhegyeké.  Újabb tartozéka a hegyeknek egy kiszuperált fémdoboz avagy az építkezések egykori melegedő lakókocsija. Eme lakókocsit tulajdonosa nagyon frappánsan elnevezte UN-LAK-nak. Lassan elértük Kávás, Böde kettős határt és a szőlőkerteket felváltja az erdő (Boros erdő). Következő falu melyet érintjük Böde (község melyet úgy 300-an laknak).   Itt elhaladva az egyik udvar szélén álló haranglábra figyelünk fel, és fényképezünk le. Rövid bödei utunk utána a fehér-piros-fehér jelzést felváltja a piros háromszög, és egyúttal újra az erdőben haladunk. Felötlik bennem egy nyári túra látvány, egy kiadós eső után, mikor a gombák tömkelege dobhatja ki magát. Az erdő lassan ritkul egy szántás szélén haladun, és lassan feltűnik a Kandikó kilátó, mely nem más mint egy geodéziai mérőtorony.   Még pár méter az aszfaltozott úton majd néhány lépés a szántáson és a tövében állunk a toronynak. Göcsej legmagasabb pontja 302 méter. A torony elvileg be van zárva, valójában nyitva van, és a saját felelőségünkre fel is mentünk a tetejére.   Hihetetlen a látvány, bár nagyon fúj a szél és hideg van, de ellátni egészen az Alpok lábáig, tisztán kivehetőek a havas csúcsok. Néhány fénykép és a hideg lekényszerít minket a kilátóból. Folytatjuk utunk Dobronhegy felé. Párszáz méterre visszatérünk az aszfaltozott útra, mígnem elérkezünk Dobronhegyre ahol egy érdekes, de ugyanakkor elgondolkoztató tábla fogad minket.   Sajnos fényképet nem készítettem így csak emlékezet alapján tudom leírni, de valami hasonló olvasható: Üdvözöljük a jószándékú embereket, a rosszándékuakkal tudatjuk, a térfigyelő kamerákat és riasztókat stb… Eleinte régebbi épületek, majd megjelennek a szebbnél szebb hétvégi házak. Az egyik udvarában még egy hatalmas kereszt is van három dombbal és a koronával.  90 fokos kanyarvétel és pár méteres ereszkedés újabb fakeresztek, de ezek már a régmúlt időkből, egész pontosan 3 található pár méteren belül (ha az újat is számolom akkor 4). Egyre lejjebb egyre közelebb a völgy aljához, mígnem elérünk egy vizenyős területhez, illetve a Pálosfalvi-patakhoz.  Babosdöbréte (község melyet úgy 485-en laknak) a következő község melyen áthaladunk.  A faluban vegyes építési módokkal találkozhatunk, a vályogtól a faházon keresztül a manapság oly divatos könnyűszerkezetű házakig.  A falu egyik látnivalója a Római Katolikus templom mellett haladunk el a másik a falvat népszerűsítő tábla szerint a Vegyesbolt melyet azért mosolyogva fogadunk.   Eme barátságos falvat elhagyva kisebb erdőszakaszokon és tisztásokon átvágva lassan elérjük célunkat.  Egyre csak nagyobb és nagyobb a Tv-torony mely érezteti bennük a mai túrának lassan vége. Még pár méter, elhaladunk az egykori Nyírfacsárda mellett és feltűnik a túra elején elhagyott autó.