Kreiskogel - Zirbitzkogel
2007.05.22
Kreiskogel, Zirbitzkogel két csúcs mely nem csak a helyével, hanem az időjárásával is feledhetetlen marad számunkra.
Május második felében járunk. Kitűnő idő otthon, visszaemlékezés és vágyódás a hegyekbe. Mi lenne, ha holnapra szabadságra mennénk és indulás a hegyekbe. Nekem nem kellett kétszer mondani: mehetünk! Laci szinte naprakész a hegyekből, egyből ajánlotta a csúcsot odavezető útvonallal, magassággal. Rendben indulás 6-kor.
Reggel 6-ra érte mentem majd széles vigyorral indultunk az Alpok irányába. Végre nem a munka, hanem a hobbi a kikapcsolódás. Utunk Judenburg-ba vezetett majd itt egy szerpentinen haladunk felfelé egészen az 1800 méteren elhelyezkedő fogadóig (Winterleiten). 
Mialatt felfelé kocsikáztunk láthattunk katonai bázisokat és katonákat akik épp gyakorlatra készültek. Parkolóban rövid kávézás után bakancs, hátizsák fel és indulás. Az első meglepetés a hütte mögötti látvány, mintha valami képeslapot látnék egy hatalmas füves terület tóval, patakkal melyet körülölel maga a hegy. 
Elsőként az alacsonyabb csúcsot vettük irányba, füves oldalban kellet felkapaszkodni a gerincre, ahol mindjárt egy tábla fogadott minket. Egy szép citromsárga tábla mely figyelmeztet, hogy mögötte katonai terület van és tilos bármely célú fotó vagy videó készítése. Gyors fényképezkedés a táblával majd lencsével irány a katonai terület katt-katt mehetünk tovább.
Haladunk a gerincen lövések, robbanások hallatszanak. Katonák megkezdték a gyakorlatot. Vissza lenézve a mi oldalunkra egy újabb tó úgynevezett tengerszem látható előre nézve pedig elfogyott az ösvény helyette nagy sziklatömbök. Mivel előbbre mentem mint Laci barátom így én találhattam meg az első hordozható útvonaljelzést. Ez nem más mint egy 3 kilós szikladarab piros-fehér-pirosra festve. Újabb tárgy mellyel pózolás kezdődött a gépek előtt. Laci bánatára (már pedig nem hurcolom ezt a sz..t) hátrahagytuk a színes követ és tovább mentünk a csúcskeresztig. Kb. 3 méteres vaskereszt rajt táblával csúcsnaplóval jelöli a csúcsot. Kreiskogel 2306 méter. 
Kicsit arrébb egy betonra fektetett tábla rajt a körpanorámán látható csúcsok neveivel. Még néhány fénykép és indulás tovább. Mialatt lefelé mászunk a csúcsról a katonák újra lövöldözni kezdenek. Gerincen vezet az út tovább egy harmadik oldalát is megmutatva a hegynek. Nézd csak egy újfajta természeti képződmény rádióantenna meg valami féle radarállomás. Mind e mellett elhaladva felbukkan a cél, kirajzolódik az ösvény mely a célhoz vezet. Érdekes erre az ösvényre lépvén mindjárt találkozhattunk túrázó emberekkel.
Úgy látszik mások fordítva gondolták előbb a magasabb aztán az alacsonyabb, vagy mi fordítottunk rajta? Na mindegy megérkeztünk a hüttéhez, Helmut-Erd-Schutzhaus a neve és 2376 méteren található. Itt látható még egy fából faragott igazi régi vágású túrázó is és még egy régi Unimog mely napjainkig nagy szolgálatot tesz a gazdájának, hiszen felcipeli őt és terheit a hegyre. Bár a csúcs vagy 100-150 méterre van Laci ötlete alapján leültünk enni és úgy tettünk mint ha 100. alkalommal járnánk itt pedig belül a francnak kellett a kaja ott akarok már lenni a keresztnél és beleírni a csúcsnaplóba. 
Ez mindig az én munkám! Indulás a csúcskereszthez, de még gyors fényképezés az útba eső haranglábról. Végre a csúcs Zirbitzkogel a maga 2396 méterével. Hatalmas fakereszt melyet a dátum szerint 1990-ben állítottak feltehetően a régi helyett. Mögötte körpanorámás gránit tábla csúcsnevekkel, magassági méretekkel. Fényképek megvannak indulás lefelé. 
A hegy oldalában futó ösvényen haladunk majd az út kettéválik. Lefelé a völgybe vagy tovább a gerincen. Nem kérdés tovább a gerincen, néhol sziklatömbre fel majd le. Már elég messze eljutottunk a gerincen mikor csöpögni kezdett az eső, de várjunk csak ez nem szimplán eső jeges eső. Hoppá! Mi legyen? A kabátom lenn maradt a kocsiban! Mire eldőlt mi legyen, fejem fölé a hátizsák és gyors bebújás egy sziklaperem mögé addigra elállt a jeges eső. Bár apró szemű jég volt, a következő esőt már nem kéne megvárni, így a gerincről az extra meredek oldalán siettünk lefele. Vizes minden, csak nehogy elcsússzunk mert a törpefenyők fognak meg vagy 20-30 méterrel lejjebb. Sikeresen leértünk a völgybe majd gyors visszapillantás az oldalra, ahol az előbb ereszkedtünk. Te jó ég itt jöttünk le? Mi nem vagyunk normálisak! Újra szemerkél a sietségből szaladás lesz, de szerencsénkre egy kis magánház úgy 1 négyzetméteres verandájára be tudtunk menekülni. Gyors ráhúztam a hátizsákra a vízhatlan ponyvát és zsupsz ki a veranda szélére. Vagy 15 percig esett az eső mire elállt, indulás a kocsihoz. Az eső után hihetetlen tiszta lett az idő és az addig csordogáló patakok is egész szépen felduzzadtak. Gyönyörű. Az autónál átöltöztünk száraz ruhába, de a vizeset már csak behajigálni volt időnk újra esni kezdett. Lefelé indultam de a parkolótól az első fenyőig jutottam ahol állj, cukorborsó méretű jég kezdett esni. Csillapodik indulás tovább. A falu határában homokzsákok között egy hatalmas gépágyú két katonával, enyhén szólva is sz.r a helyzetük. Esik az eső és a jég felváltva bár nekik ott a rohambili a fejükön. Elhagytuk a hegyet fel az autópályára. A délutáni eső itt sem hagyott békén minket, olyan záporba futottunk bele, hogy kb.60-al lehetett haladni rajt.
Mialatt felfelé kocsikáztunk láthattunk katonai bázisokat és katonákat akik épp gyakorlatra készültek. Parkolóban rövid kávézás után bakancs, hátizsák fel és indulás. Az első meglepetés a hütte mögötti látvány, mintha valami képeslapot látnék egy hatalmas füves terület tóval, patakkal melyet körülölel maga a hegy. Elsőként az alacsonyabb csúcsot vettük irányba, füves oldalban kellet felkapaszkodni a gerincre, ahol mindjárt egy tábla fogadott minket. Egy szép citromsárga tábla mely figyelmeztet, hogy mögötte katonai terület van és tilos bármely célú fotó vagy videó készítése. Gyors fényképezkedés a táblával majd lencsével irány a katonai terület katt-katt mehetünk tovább. Haladunk a gerincen lövések, robbanások hallatszanak. Katonák megkezdték a gyakorlatot. Vissza lenézve a mi oldalunkra egy újabb tó úgynevezett tengerszem látható előre nézve pedig elfogyott az ösvény helyette nagy sziklatömbök. Mivel előbbre mentem mint Laci barátom így én találhattam meg az első hordozható útvonaljelzést. Ez nem más mint egy 3 kilós szikladarab piros-fehér-pirosra festve. Újabb tárgy mellyel pózolás kezdődött a gépek előtt. Laci bánatára (már pedig nem hurcolom ezt a sz..t) hátrahagytuk a színes követ és tovább mentünk a csúcskeresztig. Kb. 3 méteres vaskereszt rajt táblával csúcsnaplóval jelöli a csúcsot. Kreiskogel 2306 méter. Kicsit arrébb egy betonra fektetett tábla rajt a körpanorámán látható csúcsok neveivel. Még néhány fénykép és indulás tovább. Mialatt lefelé mászunk a csúcsról a katonák újra lövöldözni kezdenek. Gerincen vezet az út tovább egy harmadik oldalát is megmutatva a hegynek. Nézd csak egy újfajta természeti képződmény rádióantenna meg valami féle radarállomás. Mind e mellett elhaladva felbukkan a cél, kirajzolódik az ösvény mely a célhoz vezet. Érdekes erre az ösvényre lépvén mindjárt találkozhattunk túrázó emberekkel. Úgy látszik mások fordítva gondolták előbb a magasabb aztán az alacsonyabb, vagy mi fordítottunk rajta? Na mindegy megérkeztünk a hüttéhez, Helmut-Erd-Schutzhaus a neve és 2376 méteren található. Itt látható még egy fából faragott igazi régi vágású túrázó is és még egy régi Unimog mely napjainkig nagy szolgálatot tesz a gazdájának, hiszen felcipeli őt és terheit a hegyre. Bár a csúcs vagy 100-150 méterre van Laci ötlete alapján leültünk enni és úgy tettünk mint ha 100. alkalommal járnánk itt pedig belül a francnak kellett a kaja ott akarok már lenni a keresztnél és beleírni a csúcsnaplóba. Ez mindig az én munkám! Indulás a csúcskereszthez, de még gyors fényképezés az útba eső haranglábról. Végre a csúcs Zirbitzkogel a maga 2396 méterével. Hatalmas fakereszt melyet a dátum szerint 1990-ben állítottak feltehetően a régi helyett. Mögötte körpanorámás gránit tábla csúcsnevekkel, magassági méretekkel. Fényképek megvannak indulás lefelé. A hegy oldalában futó ösvényen haladunk majd az út kettéválik. Lefelé a völgybe vagy tovább a gerincen. Nem kérdés tovább a gerincen, néhol sziklatömbre fel majd le. Már elég messze eljutottunk a gerincen mikor csöpögni kezdett az eső, de várjunk csak ez nem szimplán eső jeges eső. Hoppá! Mi legyen? A kabátom lenn maradt a kocsiban! Mire eldőlt mi legyen, fejem fölé a hátizsák és gyors bebújás egy sziklaperem mögé addigra elállt a jeges eső. Bár apró szemű jég volt, a következő esőt már nem kéne megvárni, így a gerincről az extra meredek oldalán siettünk lefele. Vizes minden, csak nehogy elcsússzunk mert a törpefenyők fognak meg vagy 20-30 méterrel lejjebb. Sikeresen leértünk a völgybe majd gyors visszapillantás az oldalra, ahol az előbb ereszkedtünk. Te jó ég itt jöttünk le? Mi nem vagyunk normálisak! Újra szemerkél a sietségből szaladás lesz, de szerencsénkre egy kis magánház úgy 1 négyzetméteres verandájára be tudtunk menekülni. Gyors ráhúztam a hátizsákra a vízhatlan ponyvát és zsupsz ki a veranda szélére. Vagy 15 percig esett az eső mire elállt, indulás a kocsihoz. Az eső után hihetetlen tiszta lett az idő és az addig csordogáló patakok is egész szépen felduzzadtak. Gyönyörű. Az autónál átöltöztünk száraz ruhába, de a vizeset már csak behajigálni volt időnk újra esni kezdett. Lefelé indultam de a parkolótól az első fenyőig jutottam ahol állj, cukorborsó méretű jég kezdett esni. Csillapodik indulás tovább. A falu határában homokzsákok között egy hatalmas gépágyú két katonával, enyhén szólva is sz.r a helyzetük. Esik az eső és a jég felváltva bár nekik ott a rohambili a fejükön. Elhagytuk a hegyet fel az autópályára. A délutáni eső itt sem hagyott békén minket, olyan záporba futottunk bele, hogy kb.60-al lehetett haladni rajt.A délutáni kalamajkát az eső-jég kombinációt leszámítva, gyönyörű hegyi túrában volt részünk. És pár tapasztalattal gazdagodtunk de mindközül a legfontosabb, hogy a kabát nem a kocsiban kell.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
