Kaland-Túra

   2007 június 5. Hochschwab hosszú völgytúra, majd csúcstámadás találomra.

  Reggel 5 óra és indulunk Seewiesen felé. Mostanában előszeretettel elkerüljük az autópályát, de mivel egyre nehezebb kikerülni a matricás főutakat ezért bevetjük az új szerzeményemet, a navigációt.  Laci vezet, én pedig nyomkodom a szerzeményt, bár egyikünknek sincs tapasztalata a navigációk terén, ezért visszük magunkkal a széthajtható és lapozós térképet is. Odafelé mondta a magáét szegény navigátornő (Andrea), de mi még az idegenkedés végett néhol felülbíráltuk. Megérkeztünk Seewiesen határába, de lekanyarodtunk balra egy földútra mivel ez az út visz a kiindulóponthoz. Ezt a földutat az elejében elhelyezett aranyszínű képkeret részletről lehet felismerni. Leparkoltunk az út baloldalán, a jobboldalt sűrűn elhelyezett megállni tilos táblák végett. A kocsiból kiszállva mindkét oldalt hatalmas sziklafalak tehát ez a völgy bejárata.  Bakancs, hátizsák fel és indulás. Egy darabig a földúton haladunk, két oldalt legelők tehenek nélkül, mert az összes az úton van. Elsétálva köztük lassan beérünk az erdőbe.  Emelkedik az út felfelé az erdő is egyre ritkább így fel-fel bukkannak a sziklafalak és az is feltűnt, hogy a tetejük felhőbe takarózik. Bár a völgy bejáratánál erősen sütött a nap, ahogy egyre beljebb érünk sűrűsödő felhők fogadnak minket. Előre haladásunkkal a völgy egyre csak szűkül, egyre kopárabb. Utunkba esett egy görbe kereszt melyet feltehetően valami kő vagy jégmozgás meghajtott, de jó alkalom fényképezni, hogy milyen erősek is vagyunk! Található a völgyben még egy plusz két fél hütte. Magyarázat rá, az elsőnek csak az alapjai vannak meg, a másodikat felújítják még csak félkész, a harmadik Voisthaler mely üzemel is.  Továbbhaladva megjelennek a hófoltok, melyek kiváló az arc hűtésére, de még kiválóbb a felhők közt átbúvó napsugarak visszaverésére mely elősegíti a szabad testrészek leégését. A jelzések felkanyarodnak a sziklaoldalba, mellyel megkezdjük a rohamos szintemelkedést úgy 1900-2000 méterig a völgyet alkotó sziklaperemig. Itt aztán felhős az idő ellátni vagy 100 métert és megfűszerezve egy kis szellővel. Mivel a szél elég hideg időt kreált ezért kabát kell így folytatva az utunk.  Vagy 100 méterre vagyunk egy hatalmas épülettől (Schiestlhaus) mely hirtelen a szélnek is köszönhetően a szemünk előtt termett. Az épület körbejárásával nem csak az épület modern vonalait fedezhettük fel, megállapítottuk a felhőknek köszönhetően, fogalmunk sincs merre lehet a csúcs, de még csak a táblát se találjuk. Vagy 5 irányba elindulva majd visszafordulva véletlenül bukkanunk rá a csúcs felé irányító táblára. Akkor, hajrá! Felfelé haladunk de a látótávolság már csak 10-15 méter. Néha elszakadva egymástól csak a hangok alapján tudjuk épp merre jár a másik. Egy elég meredek hófolthoz keveredünk melyen a kb. 25-30 méteres utat túrabotok segítségével tesszük meg. Átérve vagy 10 perc séta és homályosan körberajzolódik egy hatalmas láda. Felkiáltok: Itt egy láda vagy 15 méterre tőlem akkor a kereszt is itt van valahol! Kicsit balra fordulva lassan a szél segítségével előbújik a kereszt is Hochschwab 2277 méter.  Kilátás egyenlő a nullával, nyirkos szeles az idő így gyors bejegyzés a naplóba néhány közeli fénykép, indulás lefelé. A napló alapján aznap nem volt még fenn senki, bár szerintem nem is lesz, a képeken a felhős időnek köszönhetően meg vagy nincs rajt a lábunk vagy a kereszt teteje (Úgy 8-10 méterről készültek). Nos a csúcs megvan, az agyondicsért panoráma nincs ezzel indulunk visszafelé. A völgybe leérve visszanézünk a csúcs felé naná, hogy kezd felszakadozni a felhő. Kisüt a nap és a visszafelé vezető utunk végig szikrázó napsütésben tesszük meg.