Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Aggteleki csepkőbarlang - Szlovákia - Lengyelország

  Ez a kirándulás inkább barlangok, bányák, városok nevezetességeiről szól még is meg kell említenem, hogy közülük mára nem egyet az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánított.

   Több napi szervezés, egyeztetés után kialakult, hogy mikor, hol és mennyien leszünk. Szállások lefoglalva, indulás időpontja lefixálva. Indulás Zalaegerszegről 16.-án délután fél négykor Pestre. Nekem maga az indulás kicsit szorosra sikeredett mivel nem sokkal 3 előtt értem haza. Gyors fürdés az előkészített ruhák és egyebek bepakolása és már indulás tovább. Még egy jóbarát és akkor még barátnője jelenleg már felesége jönnek velünk, akik annyi csomaggal jelentek meg a kocsinál, melyről feltételezéseink szerint 1 hónapra készülnek. Kép Miután megtelt a csomagtartó méltatlankodva jelzik még így is mi mindenről le kellett mondaniuk. Mindenki beszállt irány Budapest. Laci barátom kérésére pest fele nem csak ő, hanem az autó megbízhatóságát is bizonyítandó lefényképeztem neki az épp 300000 kilométert mutató órát. Bár később, mint kiderült az ő megbízhatóságát az egyik kerék megsínylette mivel Zalaegerszegen sikerült leszegélykövezni. Pestre érve először Laci ismerősénél állunk meg ahol az egyik útitársunk kitesszük, mivel innen már a pesten hozzánk csatlakozó 3 fős társasággal folytatja az utat. Onnan tovább állva egy közös barátunknál éjszakázunk, így reggel már teljes létszámmal indulhatunk tovább. Mivel éjszakára minden csomagot felhordtunk a magas közbiztonság végett, reggel vissza le is kellet vinni azokat. Mielőtt cipekedni kezdünk az éjszaka leple alatt kibontódott Jagermaisterből mely történést senki nem vállalta fel, iszunk egy-egy felest, majd fordulunk egyet. Bár már a csomagok elfogytak a maradékot mégsem akartuk az üvegben hagyni és mire barátunk és sofőrünk Laci felért, hopp már nem is maradt az üvegben. Ő érdekes tekintettel de sürgetően mondta, hogy már fél órás késésben vagyunk. Vendéglátónkat már érdekes állapotba kitettük a munkahelyén és vidáman indultunk a találkahelyre. Rövid magyarázkodás után mely a pesti dugók és az eltévedésről szóltak, (később minden kiderült) már indultunk is tovább.

   Első úticélunk egy határmenti falu Kecovo,Kép  ahol 3 napra béreltünk egy családi házat. Eme házban két 4 ágyas szoba, fürdő, konyha, nappali-ebédlő, fedett garázs és egy hatalmas udvar szolgálta kényelmünket és mindössze 1000 korona/nap úgy 6000 Ft/nap.

   Miután mindenki kipakolt felkerekedtünk és a pár kilométerre lévő Roznava (Rozsnyó) nevezetű városba mentünk ebédelni. Ebben a városban több látnivaló is található mindjárt a főterén ott a Városháza tőle nem messze pedig a Városi őrtorony mely manapság kilátóként üzemel. Kép Híresek még a Református,- Evangélikus,- Xavéri Szent Ferenc,- Mária mennybemenetele,- és a Szent Anna templomok is. Az ebédet egy kellemes kis sikátorban található vendéglőben fogyasztottuk. Megpróbáltam helyi ételt választani méghozzá a Gömöri gombócot mely oda való tésztából (knédli) 3 féle darálthússal a közepén készül káposztaágyon és tetején pirított szalonnával. Szerintem nagyon ízletes. Ebéd után a bevásárlásé lett a főszerep. Itt ismerkedtem meg a Szlovák kólával más néven a Kofolával mely inkább hasonlított a gázolajos kólára így a további meglepetések elkerülése érdekében maradok a sörnél. Este kis főzőcskézés, beszélgetés, ismerkedéssel ütöttük el az időt. Másnap reggel újra Rozsnyó fele vettük az irányt de a tőle néhány kilométerre lévő Betliar-kastélyhoz igyekeztünk. Ez a kastély valamikor az Andrássy család tulajdona volt ma pedig múzeumként szolgál. Sajnos a múzeum zárva így a közel 70 hektáros díszparkot vettük célba, melyen az egzotikus fákon, bokrokon kívül egy 8 méteres vízesés, halastó és több más stílusjegyeiben eltérő építmény található. Maga a park is UNESCO Világörökség része. Visszatérve Rozsnyóba újra abban a vendéglőben ebédeltünk majd indulás Aggtelekre.

   Aggteleki cseppkőbarlang mivel kétfelé van osztva, először a magyar felét néztük meg. Gyors határátlépés, parkolás, jegyvétel és már indult is a barlangtúra. A cseppkövek hihetetlen mennyisége, mérete és formája kápráztatott el minket. Kép Az idegenvezetőtől részletesen megtudtuk mennyi idő alatt és hogy fejlődtek ki a cseppkövek és mikor melyik részt ki fedezte fel. Némelyik cseppkő az alakjának vagy a színének köszönhetően még nevet is kapott (medúza, tigris). Egy hatalmas üregbe érvén zenére komponált fényjátékkal lepik meg a látogatókat mialatt már az esti koncertre készülődnek. Kérdésünkre hogy a hang által keltett rezgések nem károsítják a cseppkövek szerkezetét csak annyi volt a válasz "volt itt már rock koncert is". Kép A barlangból kifelé tartva az idegenvezetővel gyors barátság szövődött, és miután kiderült hol szálltunk meg, jött is egy érdekes történet. Náluk a temetés végén nem a halotti tor a divat, hanem a helyi kocsmában búcsúztatják el a halottat és isszák maguk a földig erre hivatkozva. Gyors elköszönés és már indulunk is a Szlovák oldalra. Határátlépés majd balra be egy aszfaltozott parkolóba. A magyar oldallal szemben (sátrak, vendéglők, kis fabódék) itt semmi nincs a bejáraton kívül. Domica ennyi a barlang neve, majd egy betontömbbe lépve megvehettük a jegyet. A pénztárosból idegenvezetővé avanzsálódott hölgy kinyitja az ajtót és vezet le a barlangba. Ami feltűnt, hogy tisztábbak, de egyúttal több is a letört cseppkő. Kép Ezen a felén csónakázni is kell így láthatunk néhány szép cseppkövet ezen a félen is. Kiérve megállapíthattuk, hogy a magyar fél sokkal szebb és látványosabb. Visszaindultunk a szállásra és este egy bográcsozással meg némi sörrel mulattuk el az időt.

   Másnap reggel mivel ez az utolsó napunk így körbesétáltunk 3-an a faluban, majd felmásztunk a falú mellett lévő dombra néhány fénykép erejéig. Visszafelé menet vettük észre hogy határátlépést követtünk el, mivel a domb magyar oldal. Sebaj! Úgy 10 óra tájt továbbálltunk és célba vettük a Dobsinai-jégbarlangot, mely ugyancsak az UNESCO Világörökség része.

   Az odafele vezető dimbes-dombos út hihetetlen látvánnyal szolgált. Oda érkeztünkkor jobbról-balról fizetőparkolók vannak melyeknek az úgymond őrei kamikaze módszerekkel ugrálnak az autók elé csak hogy, náluk parkolj. Kép Az autót letéve betértünk az egyik vendéglőbe egy fenyőpálinkára mondván úgy is hideg lesz odabent. A barlang bejárata 130 méterrel feljebb van melyhez 1 kilométeres szerpentinen lehet felsétálni. A jegyvétel után csoportban két kísérővel lehet bemenni, ahol is szlovák nyelven meghallgattuk a barlang történetét. Már a vége felé szólt ránk az egyik kísérő, hogy csak fényképjeggyel lehet itt fotózni. Már mindegy! Szubjektív véleményem az, hogy ezt is láttam de ennyi elég! Lefelé még újra betértünk a vendéglőbe majd a parkolóban búcsút intettünk a csapat egyik felének. Sajnos vasárnap lévén ők mennek holnap dolgozni, mi viszont haladunk végcélunk felé Krakkóba.

   2005 év elején a téli időjárásnak köszönhetően hihetetlen mértékű károkat szenvedett Tátra lábánál haladun, célunk felé. Este 8-óra megérkeztünk Krakkóba csak merre lehet a szálloda! Laci vett egy Krakkó térképet majd elindultunk de sehol. Fordulj vissza lehet, hogy elmentünk mellette – érkezett egy kijelentés. Kép Visszafordultunk a városközpont felé de semmi. Kértünk a helyiektől útbaigazítást el is indultunk de ugyancsak nincs sehol. Várj, itt vannak a fiatalok talán tudják – szólt Jani és ezzel kiszállt a kocsiból és kézzel lábbal kérdezni kezdett. Intett a srác, hogy menjünk utánuk, majd beültek egy Opelbe és elindultak. Kép Vagy még 10 kilométert mentünk a városból kifelé mikor egy peremkerületben leálltak egy épület előtt. Itt van hát! Ki gondolta volna az óvárostól vagy 10-12 kilométerre. Megköszöntük adtunk néhány szlovák sört nekik majd behajtottunk a parkolóba. Csomagokkal a kezünkben tartunk befelé eközben hatalmas nótázás hallatszik a hotel bárjából. Magyarok! Hihetetlen jó hangulatban töltik már az idejüket. Bejelentkezve elfoglaljuk szálláshelyünk, rövid körülnézés és indulás le a bárba. Bár a jó hangulatú magyarok már nem voltak ott azért egy-két korsó sört megittunk ha már egyszer…. Másnap reggel svédasztalos reggeli után útnak indultunk az óvárosba. Kép Rengeteg látnivaló fogad minket mindjárt ott magasodik a Városháza torony, vagy a főpiactér rajta a híres Posztócsarnok, Flórián-kapu, Wawel vagy a kéttornyú Mária bazilika. Először is a Wawel katedrálist nézzük meg mely kívül a rengeteg toronnyal de tornyonként különböző stílusjegyben épült. Akár még ma is lehetne bővíteni. A jegy megvétele után a hátára egy itiner szerű rajz van nyomtatva így is segítve a látogatót, nehogy lemaradjon valamiről. Következik a főpiactér a galambokkal és Krakkó egyik jellegzetességével, a Posztócsarnokkal melyben rengeteg szuvenír és ékszerárus kapott helyet. Hihetetlen nyüzsgés mindenféle nemzet megtalálható itt. Kép Mária-bazilika már a külső megjelenése is csodálatos belül pedig elveszik az ember a részletekben. Akárhányszor nézek fel egy alkotásra mindig meglep valami újjal amit addig még nem vettem észre. És a fal igen a Flórián kapuval mellette pedig festmények a fal tetejéig. A látnivalók olyan töményen árasztanak el, hogy kell még néhány nap, és 10 ezer kép hogy felfogjuk és emlékezzünk rá mit is láttunk. Ezt igazából leírni nem lehet LÁTNI KELL!Kép

   Egy mellékutcában betértünk egy olasz étterembe, ahol erre a napra felvállaltam a sofőr szerepet. Ettünk-ittunk, majd barátaim végigitták a helyi röviditalokat, engem megsajnálva a pincér ajándék dinnyeszelettel vígasztalt. Ebben az étteremben látható még egy fa oszlop melyre papírpénzek vannak rajzszöggel kitűzve, nos mi is odatűzhettünk egy 500-ast.Kép

    Wieliczkai sóbánya nem messze Krakkótól található. Ugyancsak UNESCO Világörökség része. Sajnos magyar idegenvezető híján spanyol nyelven hallgattuk végig a túrát. Lefelé falépcsőn ereszkedtünk majd szűk tárnafolyosókon mentünk tárnáról tárnára. Minden helység más történetet mesél van ahol mesefigurákat faragtak, vagy épp valamikori bányászásra szolgáló eszközök vannak kiállítva esetleg szónoki emelvénybe botlunk. Kép Egy újabb hatalmas üreg de immáron tóval fényjátékkal zenei aláfestéssel. Vannak mellékjáratok is és a halovány világítás végett ezek igen csak sötétek. Így történt mi lenne ha ide bekukkantanék vaku éjszakai üzemre így legalább 4-et villan. Irányba állítom a gépet, gomb nyomódik, nagy villanás mikor is úgy tőlem 3 méterre egy kitömött ló áll. Nem mondom két évet öregedtem a meglepetéstől. A legszebb és legnagyobb csarnok a templom. Kép Méretével és kidolgozottságával elismerést vív ki. Kifele tartunk a bányából és a feljutáshoz több szintes bányaliftet kell igénybe venni, mely önmagában is egy élmény. 

   Visszafelé megálltunk a Krakkói Tescoban bevásárolni a másnapi hazautazáshoz. Már az általunk ismert Ginger márkájú gyömbérsört is megkerestük melyre igencsak nagy igény van családi körben.

   9-óra a reggeli után csomagolás még egy gyors nézelődés a városban és indulás hazafelé. A táj itt még változatos. Utoljára megállunk Lengyelországban ajándékot vásárolni egy kisvárosban, majd folytatjuk utunk. Szlovákiába érve ellaposodik a táj és csak annyi változik, hogy az új épülő autópálya mellett visz az utunk. Este 9 óra lehetett mikor hazaértünk bár az úttól elfásulva viszont élményekkel teli!

Képekben: http://szlovakia-lengyelorszag.kalandtura.fotoalbum.hu/#page-0 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.

Profilkép

Utolsó kép

Facebook


Archívum

Naptár
November / 2022

Statisztika

Online: 1
Összes: 170199
Hónap: 702
Nap: 17

eOldal.hu, 2007-2022 © Minden jog fenntartva.