Cuha völgyi pihenőpark és tanösvény
2009.04.04
Cuha völgyi pihenőpark és tanösvény
2009. április 4. szombati nap. Összekötjük a kellemest a hasznossal. Munka felmérése végett Szentendrére utazunk, kis méricskélés és számolgatás után viszont célba vesszük a sokak által ismert Cuha-völgyét, legalább is egy részét.
Cuha völgy ezen része már Győr-Moson-Sopron megyében fekszik. 2003-ban került kialakításra a Cuha patakot követő, néhol átszelő kb. 1 kilométer hosszúságú tanösvény, melyet végigjárva rengeteg természeti érdekességgel látnivalóval ismerkedhetünk meg. A tanösvény mentén 15 darab faragott tábla található rajzzal és felirattal, továbbá mellette halad el Bakony egyik leghíresebb vasútvonala mely ezen része ugyancsak a patak után kapta a nevét Cuha-völgyi vasútvonal.
Szentendre egyik legszebb részéről indulunk (Laci és én Gábor) Bakonyszentlászló irányába. Budapesten átvágtázva az M1-es autópályán haladunk szinte Győrig, majd elhagyva az autópályát hihetetlen kacskaringós és rossz, nyomvályús úton haladunk Bakonyszentlászlóig.
Itt a lakosság leinfózása után kaptuk meg a célunkat jelentő Vinye nevét és irányát mely eme falutól úgy 3-4 kilométerre lehet (csak ha az autóutat követjük). Ahogy bevesszük az utolsó derékszögű kanyart, hihetetlen meglepetés fogad minket, rengeteg autó, rengeteg ember mely pozitívan érint minket, mint rendszeres túrázókat kirándulókat.
Nagyon jó idő van 24 fok, napsütés és előttünk van még a nem túl hosszú, de annál szebb és érdekesebb kirándulás. Gyors átöltözés, és a könnyed felszerelés (fényképezőgép és kulacs) magunkhoz vétele után, úton is vagyunk a völgybe. Néhány méter megtétele után 2 faragott ismertető tábla látható az erdő szélén, majd újabb pár méter, s ott állunk a Cuha-patak partján.
Egy kedves kis erdei patakról van szó mely néhol 2 néhol 4-5 méter szélesen hömpölyög, már amennyire egy ekkora patak tud. A kavicsos út, mely egyben a tanösvény része több helyen is keresztezi a patakot, de csak az első átkelésnél könnyű, mivel egy kis fémhíd segít rajtunk, utána viszont vagy mezítláb vagy az általunk választott rönkről rönkre vagy szikláról sziklára ugrálva kelünk át rajtuk.
A látvány fokozásban a völgy falát adó meredek sziklafal is szerepet játszik, illetve az utunkat egy darabig kísérő vasúti támfal és alagútrengeteg. Lassan a tanösvény végére érünk, de mi nem állunk meg itt, hanem még úgy 2 – 2,5 kilométert sétálunk mikor is döntünk a visszafordulásról.
Eme szakasz alatt temérdek hóvirágot láthatunk, és nem egy helyen pihenőhelyeket illetve kiépített tűzrakó helyeket találunk. Egy a patak fölé dőlt fán jutunk át a túlpartra és a vasúti nyomvonalon indulunk vissza. Érdekes innen visszatérni, mivel teljesen új, egy másik szögből is láthatjuk a völgyet.
Az első alagúthoz közeledve kis pihenő, mivel jön a vonat. Nyugodt tempóval halad, míg hátul a személyvagonok ablakain integető emberek lógnak kifelé szemlélve az elsuhanó tájat. A vonat után mi is átmegyünk az alig pártízméteres alagúton. Újra kinn a szabadban és következik az egykor szebb napokat megélt vasúti megálló, mely a tanösvény végénél található.
Következő alagút talán a legszebb, az oldalán boltíves nyílásokkal, majd következik egy kőpilléres vashíd, melyről csodálatos a kilátás, mind az ösvényre, mind a patakra. Eme vashíd mellett áll egy a vasútépítők számára emelt emlékmű 1896-os évszámmal. Itt említeném meg a vasút néhány adatát: 1896 december 16. az átadás időpontja, ezen szakasz a Győr-Veszprém 79 kilométeres vonal része lett a maga 3 alagútjával és 2 viaduktjával. Már csak pár métert teszünk a nyomvonalon, majd visszaereszkedünk a tanösvényre.
Érezni már a nap végét, jóval kevesebben sétálnak, mi is kifele tartunk, és ahogy kiérünk az erdőből látjuk, hogy az autók száma is 6-7 -re csökkent.
Szomjoltás céljából betérünk az egyik vendéglátóhelyre, és megbeszéljük, hogy Április 18.-án családdal, barátokkal visszajövünk, remélve, hogy jobban megismerhetjük a környéket.