Őrség
Mostanában felvetődött a kérdés a teljesítménytúrák kapcsán, mi is részt vennénk néhányon. Íme egy januári erőnléti túra, mégis mire vagyunk képesek. Nevezetes tájon, az Őrségi Nemzeti Parkban teszünk egynéhány kilométert.
Reggel fél hatkor indulunk Szalafő szomszédságában található Pityerszer irányába, ahol is kezdődik a túra. Pityerszerről azért annyit, itt látható egy szabadtéri Néprajzi Múzeum. 
Nos a múzeum mellett parkolva, majd felpakolva vágunk neki az útnak. Első rész egy karbantartott erdészeti út (tél lévén kicsit jeges, havas) melyen a kék + jelzést követve haladunk. Úgy 3-4 kilométert megtéve betérünk az erdőbe, ahol már a túraösvény és a széttiport erdészeti út keverékén haladunk egy tisztásig. Itt egy kis bizonytalanság és hibás jelzés végett (egy vadászles 90 fokos elfordítása) tekergünk, de szerencsénkre egy arra tévedt erdész útbaigazítása után folytathattuk utunk a következő falu irányába melyet Orfalunak neveznek. 
Itt az eddigi kék + jelzést elhagyva követjük a piros négyzetet, melynek a váltás helye a falu nevezetességének számító haranglábnál található. A falun átvágva, következik a Sűrű-erdő nevezetű erdei szakasz, ahol újabb jelzésváltás, a sima fehér piros fehér következik. A váltás helyén egy kékre festett vaspad és asztalka található. Úgy 1 kilométer megtétele után egy dózerolt földúton haladunk, melynek az igazi érdekessége az, hogy 2 kilométeren keresztül a határvonalat követi talán 5-10 méterre a jelzőkövektől.
Egy hirtelen irányváltással, telepített fenyőerdő mellett távolodunk a határtól, és Kétvölgy irányába haladunk. Maga a falu két részből áll melyeket érintünk is, első a Permise melynek szélénél lefelé tartunk a völgybe. Itt egy vizenyős területen vágunk át, valószínűleg a helyiek által lefektetett gerendákon, majd újra felfelé a település második fele irányába mely Ritkaháza. Tényleg csak a szélét érintve haladunk tovább Felsőszölnök irányába. Ezen szakasz nagyja az erdőben halad, le s fel majd újra le s fel, jóformán történések semmi, nézd már ott egy patakocska. Hurrá! Most meg a másik oldalt a patakocska! Hurrá!…stb. Lassan leereszkedünk a faluba, s pár pillanat múlva a kocsma sarkánál elhelyezett tábla közli velünk, 3800 méter a hármashatár. Újabb jelzésváltás immáron a piros háromszöget követve a Hampó-völgyben úgy 3 kilométeren át, majd az út végén, a maradék 800 – 1000 métert felfelé haladva tesszük.
Utolsó méterek közvetlen a Magyar-Szlovén határkövek mellett, s végre itt van! Hármashatárkő (384 méter), 3 oldallal magyar-szlovén-osztrák rajtuk az országok címereivel. Első észrevétel a szlovén oldalon van egy gombaház padokkal, végre lehet pihenni. Eszünk iszunk, megy a pihi, majd irány vissza. Állj, a képek! Gyors fényképezés majd hajrá vissza. Kicsivel gyorsabban haladva, meg az idő szorításával, elérjük a falut, de hipp-hopp máris elhagyva visszatérünk az erdőbe. Kicsit lelombozva haladunk visszafelé tudva az előttünk lévő kilométerek számát, de nincs mit tenni, haladni kell. 
Minden lépéssel közelebb a túra vége, de minden perccel közelebb a sötétedés. Következik Kétvölgy, majd jön a határmenti rész és sötétedésig elérjük Orfalut. A nehezén már túlvagyunk, de azért fejlámpákkal a havas, latyakos, sáros erdőben nem épp nyaralás. Lényegében a visszafele út ugyanaz mit az odavezető, de az autónak és annak a tudatnak, hogy végre vége az erőltetett menetnek, szerintem jelen esetben jobban örültünk.
A fárasztó túra, melyet megtettünk közel 50 km, és egy kiváló felkészülés a teljesítménytúrázásra. Egy – két nap elteltével, az akkori fáradalmak és morgolódások csillapszanak és az ott gyűjtött emlékek már inkább pozitívak.
